Ősidők óta együtt élünk a kutyával, mely kapcsolat a farkas háziasításán keresztül vezetett. Az ember korán felismerte, hogy a farkasok közelsége olyan haszonnal kecsegtet, mely nemcsak a mindennapokat könnyíti meg, de kifejezetten elősegíti a túlélést.

Ez az együttműködés azért volt nagy jelentőségű számunkra, mert a farkas jóval korábban érzékelte a közelgő veszélyt és jelzéseit az ember megtanulta értelmezni, így az ember idejében fel tudott készülni a lehetséges támadásra. De miért is érte meg a vadállatoknak ily módon segíteni az embert? Természetesen akkor még nem kifejezetten a védelmünkre cselekedtek, egyszerűen élték a saját életüket és kiváló érzékelésüknek köszönhetően már akkor észlelték a veszélyt, amikor az embernek erre még esélye sem lehetett. Ezért az első és legfontosabb lépés volt, hogy a farkasok közelségében kellett élnünk. Mindez úgy valósult meg, hogy rendszeresen juttattunk élelmet a farkasoknak, kik így odaszoktak egy-egy csoport köré. Így már jóval egyszerűbb volt a megfigyelésük és a viselkedésükből leszűrt következtetések értelmezése.

Később elkezdtük a különféle részfeladatokra tudatosan szelektálni az állományt és az igényeknek megfelelően alakítottuk ki a fajtákat. Így jöttek létre a pásztorkutyák, a juhászkutyák, az őrző-védő ebek és a vadászkutyák. Jól látható, hogy a tenyésztés során a mindennapi élet legfontosabb területeire fókuszált az ember: az élelemszerzésre, a megszerzett élelemnek és az embereknek védelmére. Ezek nélkül elképzelhetetlen lett volna az a fejlődés, melyen keresztülment az ember a kutya segítségével.

Teljes bejegyzés olvasása »